November hosszú harmadik hete

Tudvalévő, hogy tartott pedig a hosszú tizenkilencedik század 1789-től 1914-ig. 2008 november havának hosszú harmadik hete pediglen tartott múlt szombattól mostanáig.

Múlt szombaton ugyanis végre elkezdődött az egyetemi kosárszezon, amit mi pár perces késéssel, a Tigers pedig egy 30 pontos győzelemmel ünnepelt. Szombati jegyünk gyakorlatilag a pályától legmesszebbre lévő helyekre szólt, sebaj. Végre láthattam az egyetlen igazán jó memphis-i csapatot. Az világos, hogy a büntetődobásokon lesz még mit gyakorolni, ha már a tavalyi bajnoki döntő is ezen ment el. Gyakorlásra pedig lesz idő, mert az alapszakaszban nem nagyon lesz a csapatnak egyenrangú ellenfele. Az idei sztár Tyreke Evans, az első meccsen még elég visszafogott volt, de hétfőn már nagyon elemében volt, jó sok duplát szórt. A Tigers amúgy inkább a csapatjátékban jó, nomeg fizikailag is lényegsn rősbb volt az eddigi két ellenfélnél.

A hétfői meccsre aztán időben érkeztünk (köszönhetően annak, hogy már napközben megvettük a jegyet, meg az éjjel 11-es kezdésnek), úgyhogy láttuk a felvezető-show-t is. Az ellen bemutatásánál a zenekar tüntetőleg újságolvasásba fog, míg a kirendelt vezényelhtő diákság minden egyes vendégkosarast a "You suck!" felkiáltással üdvözöl. Eztán jönnek Tigrisék. Fények ki. Óriásvetítőn (ja, a Tigers az NBA-s Grizzlies arénájában, a FedexForumban játszik, úgyhogy egy pöttyet jobb a pályája, mint egy átlagos egyetmi csapaté) filmecske a kezdőötössel indul. Közben fénypászmákba beugrálnak élőben is, fergeteg tombolás. Persze hétfőn is simán zúztuk az éppen aktuális csapatocskát. Lényeges feljegyeznivaló még, hogy a kosárcsapat eredményessége (75+ pont) esetén, nemcsak a Danver's-ben lehet ingyenhamburgerhez jutni, hanem a főutca környéki Flying Saucer illetve Flying Fish is ad valamit. Ráaásul mindig mást és mindig kicsit más a feltétel, szóval nagyon izgi.

A hétfő utáni hétköznapok unalmasan teltek, bár azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon vicces dolog a futógépen futva a Tigers meccsét (valami jótékonysági torna volt) nézni a futógépbe épített tévén.

Aztán szombaton sportágat váltottunk (tördelmesn bevallom, hogy a hétvégi női röplabda-meccsekre nem mentünk), amerikai foci következett. A Tigers fociban talán még sosem szerepelt ilyen jól, a hétvége előtt 5-5 győzelme és veresége volt, még arra is van esély, hogy egy Bowl-meccset is játszhassanak. Ehhez mondjuk most nem kerültek közelebb, mert kikaptak az UCF-től (21-28), de így is jól szórakoztunk a nagyon gyenge meccsen. Egyrészt meghalt a Tigris, éljen a Tigris! Sajnos Tom II, pár hete kilehelte lelkét, a múltkori meccsen ezért ünnepélyesen elbúcsúztunk tőle, üres ketrec ment körbe a meccs elején, mostanra viszont van új kabalánk, Tom III. Már majdnem három hónapos és cuki. Másrészt rohadt hideg volt, majd megfagytunk, de nemcsak mi, hanem a játékosok keze is, akik szegények amúgy sem nagy spílerek, de így... Na az volt, hogy az első 10 perc után már 14:0-ra vezttek Florida lovagjai, mert egyrészt a Sutherland-Reagan-Zachario meterhármasból most épp Reagan egy lövését sikerült blokkolni és belőle Touchdown-t csinálni, aztán a Quarterback-ünknek nem sikerült elkapnia a hátrapasszolt labdát. De ez mind semmi, mert a Knights ennél is nagyobb mulatságra volt képes: két egymásutáni down-nál nem sikerült hátraadni a quarterback-nek a labdát, és nem a QB volt ám a béna, hanem a kedves játékostárs kétszer saját magát dobta seggbe gyakorlatilag.

Ettől a mérkőzéstől búcsuzzunk egy a mecs szinvonalához méltó videóval. Field goal-t próbál a Tigers. Asszem nem lövöm le a poént, ha elmondom, hogy nem jön össze. Mivel a fényképezőgépem nem vesz fel hangot, ezért szinkrontolmácsolom, hogy a végén, amikor a lábamat veszem, akkor közben úgy méltatlankodtam, hogy Ó fakk! vagy valami hasonló.



És akkor elérkeztünk a mai naphoz. Életem legdrágább sporteseménye: Tennesse Titans-New York Jets, nagyon felső karéj, 92 dollár (+4 dollár kezelési költség). Két nagyon jó csapat: a meccs előtt a Jets 7-3-as GY/V-mutatóval állt, a Titans meg az összes eddigi meccsét megnyerte. Úgyhogy most simán kikapott. Pedig mi nagyon ráhangolódtunk: a 200 mérföldes odaúton csak country-t és misét hallgattunk (ez utóbbit, nemtom miért, de mondjuk csak 2 percig). Aztán Nashville-nél a stadiontól 1 mérföldnyire hatalmas dugó volt, úgyhogy most is lekéstünk az első 5 percről. Aztán az első félidőben még legalább a védekezés ment nagyjából a Titans-nek, a másodikban már az sem. Viszont legalább ma nem volt hideg. És teltház volt persze, 69E ember. (Azt elfelejtettem írni, hogy az éjjel 11-kor kezdődött, a tv által is közvetített kosármeccsen 18E néző volt.)