Gyereksinger

Vannak, akik a blogjukra rakják ki az ősök fényképeit, mások gyerekkönyvet írnak belőle. (Aki egyiket sem, az nem Woody Allen.) Így tett Anna Olswanger is (Memphis szülötte! éljen, éljen!), aki két régi St. Louis-i újságcikk köré kanyarított egy mesét Shlemiel Crooks címmel. Az 1918-as hirdetés szerint Olschwanger (még sch-val) dédapa a nagyközönség figyelmébe ajánlja a Karmel-hegyi borokat és más eredetű kóser likőröket, brandyket, az 1919-es cikk pedig már ama szerencsés esetről számol be, hogy hiába próbált meg két tolvaj betörni az üzletbe, a bolt felett lakó szomszéd meghallotta őket, felkiabálta a környéket, egy másik szomszéd az égbe lőtt a colt-jával, és a gonosztevők végül még a lovukat és a szekerüket is hátrahagyva elszeleltek.

Őszintén szólva ez már így is vicces, de Olswanger helyre kis peszáchi történetet rittyent a rablásból. Olschwanger dédpapi ugyanis a helyi Talmud-kört vezeti, épp arról okítja a többieket, hogy amikor a régi zsidók eljöttek Egyiptomból, akkor nem üres kézzel távoztak, de nem azért, mert svindlerek lettek volna (ahogy azt eges gazok állítják), hanem hogy védjék az egyiptomiak jó hírét, hogy később ne mondhassák róluk, hogy rabszolgaként dolgoztatták a derék jideket. Pesze Fáraó azért eléggé dühös maradt, ebben a rablás dologban is az ő szellemének mocskos mancsa van, de Elijáhu sem rest, ő meg segít a bajban. (Naná, majd nem.)

Szóval kedves, vicces-szentimentális gyerekmese, és Singerrel ellentétben még az sem érződik, hogy azt a kort szeretné visszacsinálni, csak egyszerű képzelt emlékezés azokra, akiket nem is ismert.

(Paula Goodman Koz illusztrációival)