Lorna és a brit zsidók

„Ne foglalkozzunk az elmúlt hatvan évvel. A következő hatvan évre tekintsünk!”, ekként Lorna Fitzsimons a Britain Israel Communications and Research Centre igazgatója a richmondi zsinagógában. Taps 100 tenyérből. Szépséghiba-e, politikai demagógia non plus ultra vagy szimplán maga a groteszk: ezt a hatvan évet rajtam kívül a teremből valószínűleg senki, senki nem fogja megélni. Sebaj, lényeg a lelkesedés.

Lorna 1997-től 2005-ig Rochdale körzet parlamenti képviselője volt a regnáló Labour színejében. Blaire-babe, ahogyan az angolok ismerik őket, s valóban, ha eddig nem lett volna fogalmunk arról, mi újat hozott Tony és csapata az angol politikába, Fitzsimons demonstrálja. Nem a megértés a lényeg, nem az a lényeg, hogy az britek (vagy mások) keveset tudnak a közel-keleti ügyekről. Persze hogy keveset tudnak, leszarják, csak drukkolni akarnak valakinek (support, bocs, támogatni). Mit tegyünk hát mi, s mit tegyen hát Lorna, aki 1989 óta, egy izraeli trippet követően, Izrael-supporter lett. A pakolás a lényeg, a csomagolás. Leszarják az emberek mi van, egy dolog érdekli őket, hogy Izrael békét akar-e. Azt kell hát lenyomni minden létező torkon, hogy békét akar. Felfigyelhetnek elemzőbb kedvűek arra, hogy ez itt persze tartam, s nem csomagolás: Izrael története során végig és mindig nyitott volt a békére, teszi hozzá Lorna ugyanis.

Ej, hát egyszerű ez akkor, csak az agitpropnak kell megfelelően működnie, meglepődünk-e hát, ha Lorna szeme előtt az amerikai AIPAC lebeg. Azon morfondíroztam közben (minthogy közben jöttek a kérdések, pl hogy mit tegyünk/gondoljunk az Independent Jewish Voices-zal, a köcsög, balos egyetemi renegátokkal [akiket talán 20 év alattiak is hallgatnak? Jövő héten kiderítem]. Megmondja Lorna, ignorálni kell őket mert köcsög, balos, egyetemi renegátok, egyfelől; viszont jelentősen növelik a zs-imázst, lehet rájuk mutatni, hogy lámcsak, a mi táborunkon belül van disszenzus, van kritika, másfelől), hogy tényleg nincs új a nap alatt, hisz abban a 60 évben aminek most a hátunkat fordítjuk, Izrael valóban mindenki felé ezt sugározta, csak aztán megnyíltak az archívumok a 80-as évek közepén és kiderült… well, semmi különös nem derült ki tulajdonképp, csak hogy Izrael sem különb a Deákné vásznánál. Hasonlóképp, a vigyázó szemek a megszállt területek felé vetültek és kiderült… well, semmi különös nem derült ki tulajdonképp, csak hogy a „felvilágosult megszállás” egy oximoron.

Összefoglalásként ide és most csak még ennyit: For God’s sake Lorna, this is not a fucking football match.