Te pécézel, én pécézek, mi pécézünk

Névnapomra kaptam egy könyvet Bátyámtól. Művészet és hatalom - A Kádár-korszak művészete a címe, a JAK adta ki 2005-ben. Elteltem a családi ebédtől, isteni volt a szőlős pulyka (mazsolás-fehérboros mártás!) és a krokett, elheveredem és olvasok.
Kukorelly Endre 666 címmel - minő számmisztika, ördögi! - a Kortárs és az Új írás 66/6-os számaiból szemezget, az előszó szerint szövege "sajátos, esszéisztikus, irodalmi", melyben "két akkoriban mainstream irodalmi folyóirat /.../ számain keresztül a korszak irodalompolitikáját, kanonizációs törekvéseit mutatja be".
Mit mutat be Kukorelly, azon túl, hogy valamiért kipécézi Wéber Antalt, éppen az ő korabeli tanulmányaiból kiollózott, s nyilván roppantul felháborító idézetek keretezik ezt a "sajátos, esszéisztikus, irodalmi", egyébként bátortalanul modoros írást?
"Nagyjából végigolvastam a Kortárs és az Új Írás 66/6-os számait. /.../ Az irodalmi rész nagyjából olvashatatlan. Ha úgy vesszük. Ne vegyük úgy. Szürke betűtenger, 133 kortárs magyar író-költő, ha jól számolom, alig találni olvasható szöveget. /.../ Néhány komilfó 'nagy-öreg' (Illyés, Déry, Illés Endre), régi elvtársak (Karikás Frigyes, Hidas Antal, Kahána Mózes), káder-írók (Simon István, Devecseri Gábor, Vészi Endre, Váci Mihály, Kónya Lajos, Fodor József, Dobozy Imre, /.../, Galgóczi Erzsébet /.../), néhány erdélyi (Kányádi, Farkas Árpád), pár kezdő (Csiki László, Csaplár Vilmos, Marosi Gyula, Dobai Péter), a többinek, legtöbbjüknek nevét se hallottam."
Szemezgetett belőlük, s nagyjából olvashatatlannak találtattak.
Nekem csak egy kérdésem van:
Olvastál már Kukorellyt, Bandi?
(Segítek: Nagyjából olvashatatlan.
Ha úgy vesszük. Ne vegyük úgy. - Így megfelel?)