March Madness

A helyszín: Saint Louis, motelszoba.
Az esemény: 5 és fél órányi vezetés után, kosármeccs. Memphis-Tulane. A Conference Tournament harmadik negyeddöntője. Nekem szombatra, a döntőre van jegyem, addig visszaérek, úgyis a Tigers nyeri az egészet, ez egy szar Conference, nincs a Memphisnek párja széles e hazában, nemhogy a Conference-ben. Ehhez képest amikor bekapcsolom, 28-32, Tyreke Evans most szépít 30-32-re, már bőszen a második félidő, Tyreke, a szupersztár 21 percnyi játék után szerzi az első kosarát.

Aztán mire ezt bepötyögöm, még kettőt, így már vezetünk 34-32-re.

Pedig ez csak felvezetés nem is szombatra, hanem, ami utána következik, arra. Úgy hívják March Madness. A Conference-győztesek és mások kieséses bajnoksága. 65 csapat (a két legszarabb játszik először a főtábla legrosszabb helyéért), hetenként két kör, és aki tud hatványozni, már ki is számolta, hogy 3 hét alatt győztest hirdetnek.

(Közben Evans-nek beszólhattak, mert saját támadóleppattanó után már 10 pontnál van. Szerintem Calipari ordított sokat. A motel medencéjében gyerekek sikongatnak.)



Évközben egy diákvendégjegy 10 pupu, a Conference Tournamentre ilyen nincs, 15-ért vettem jegyet, meg még 5 a "handling", rohadjanak meg, ez van, nem akartam megkockáztatni, hogy elfogy.A March Madness az hetente máshol van, Memphis-ben asszem nem lesz, de nyilván még több volna.

Saint Louis-ban viszont lesz.

(Amióta nézem, csak Evans dobott pontot, már 40-32 ide.)

Készülnek is nagyon, gyártottak plakátokat, meg nagyon rossz szóviccet.






És ha esetleg valaki csak annyira profi St Louis-ból, mint én voltam ideérkezésem előtt, anak itt a szóvicc alapja:


Közben Shawn Taggert is szerez kosarat, a Tulane viszont nem, így már 46-32 kevesebb, mint 4 perccel a vége előtt, azért a 75 nem lesz meg, ami az akciós hambihoz kell, de most úgyse vagyok ott. A March Madness elvileg hivatalosan is ingyért nézhető majd élőben a neten, nem hivatalosan meg amúgy is.

1:07-tel a vége előtt 48:36, kint egy gyerek az egyik nagyon hangos játékgéppel játszik.A végeredményt nézze meg mindenki a Tigers honlapján.

A zene an én humorom

Megcsinálták, bemutatták, megnéztem. És kihozták belőle a legjobbat. A legjobbat, amit lehet.

Szórakoztatóiparilag két csávó van, aki mitológiában utazik. Tarantino és Moore. Háromezerszer jobban átgondolnak minden részletet, mint ahogy Friderikusz megpróbálja/ta eladni, hogy ő mennyire maximalista. És tényleg mindig minden darabka a helyére kerül, és pont a legjobb beállítás, kocka, stb van választva.

Ja, és mindkettő iszonyatos nagy seggfej lehet a való életben. Tarantinonál elég az első Oscar-fellépésére gondolni vagy arra, hogy imádja a másik Moore-t, a "dokumentaristát". Alan Moore meg tényleg elhiszi a saját maga által gyártott überfasza mitológiát, pl. komolyan gondolja, hogy a From Hell-lel megfejtette Hasfelmetsző Jack-et.

Szóval Watchmen: történet szépen megvan, szereplők rendben, büszkék lehetünk a magyar származású Rohrshach-ot játszó úrra is. De persze pont azt a pluszt nem lehet hozni (minusz főcím, de az se biztos), amit Moore mindentátgondolása ad, mert hiába a csodatechnika, igaziból ezt várja az ember, hogy hát bármit meganimálnak, de ez semmire nem jó.

És akkor jöjjön a zene: van egy csomó 70-es 80-as évekbeli vagy azt utánzó dal, Dylan, Simon and Garfunkel, Hendrix. De a verekedések alá (amik egy csomó minden mással együtt bénán lassítva vannak) ilyen "modern" zene van téve, mintha széttárnák a kezüket, hogy bocsi, mi most ennyit tudunk hozzátenni.

Closed Zone

The Official Fenyő Iván Week

Nagy örömömre (és blogunk eddigi posztjai alpján talán mondhatom így: örömünkre) szolgál, hogy a Fenyő Iván másodfőszerepelte frissensült magyari film igen szép eladási mutatókkal mutatkozott be a múlt héten. Mint ideiglenesen nem hazánkban tartózkodó baráti segítség, nem tudok beszámolni saját élményeimről, ezért is örültem meg annyira múltkori mozizásomkor a trailernek, ami a múlt hét péntekén debütáló filmmel kapcsolatban győzött meg arról, hogy a he's just not that into you az a hollywoodi termék, amiben Iván a leginkább szeretne szerepelni. (Apró malőr, hogy a mostani trailerek után már tudom, hogy á dehogy, igaziból ez lenne az ő filmje, ahol Májkel Daglesz vezéletével három szellem végigvezeti múltján, összes eddigi szeretőjén, hogy -ha jól dekódoltam a trailert, és azért nem volt az olyan bonyolult- végül rájöjjön, hogy a gyerekkori szerelme volt az igazi, és még épp idejébn közbelépjen, hogy az nehogy hozzámenjen ahhoz a normális csávóhoz, akkibe azóta szerelmes lett.)

Tehát a film Baltimore-ban játszódik (megfelelően álértelmiségi környezet Iván álmai önképéhez) és igazi szinglifilm. Illetve nem igazi, mert Dzsenifer mégmindigacímlaponvagyok Eniszton, Drú sosemértettemmérttartjákszépnek Berimór, Szkarlet vudiisazénmelleimbeszerelmes Johanszon illetve Ben hátőaztánténylegnemszínész Eflekk játszák a főszerepeket meg néhány másik csinos-sármos hölgy és hím, akik miatt direkt elfordítottam a fejem a stáblistánál, nehogy megjegyezzem a nevüket.

Szóval, mint tudjuk, minden szakma, minent meg lehet tanulni, ez is megy már profin. A film ilyen feliratokkal van tagolva mintegy részekre. Ezek elején a filmben nem szereplő uccaemberék mondják el 47 másodpecben a szituációval kapcsolatos ars poeticajukat. És ezek között vannak viccesek is. Aztán vannak egyéb vicces és/vagy viccesnek szánt szövegek, van egy csávó, (bárfőnök, de beáll a pult mögé is) aki segít a szegény, mindig átbaszott lánynak felismerni a férfiak jelzéseit (na, ez is azt jelenti, hogy le akar koptatni), és aztán a film végére persze (hopp spoiler, de mondja senki, hogy nem találta ki) jól egymásba szeretnek. Meg még van egy csomó ilyen csavar, majd szóljon az, aki a film 15. percére nem jön rá valamelyikre (annak kénytelenek leszünk behivatni a szüleit).

Szóval Iván! Ez itt a lehetőségek hazája! What does the Billboard say? Come and play! Come and Play!

Krewe de Vieux 2009 - Flipper Öcsi él (16+)

Az idei felvonulás témája a Stmiulus Package volt.

Így szurkolunk mi

Enumerácija



Time out on the floor




A mascot és a lányok



Szünet





VIP, nem VIP



Kamerázni meg majd egyszer megtanulok.

Mi van ma' a BBC-nel?

Kit erdekel, hogy leadjak-e a gazai charity-felhivast, de az azert megiscsak vicces, hogy kiket engednek a Championship (masodosztaly, ha valaki esetleg) elo kozvetitesehez. Idezunk:

Correction - 5:26
The ball is sent over by Mark Kennedy, save made by Keiren Westwood.

5:26
Mark Kennedy produces a cross, save by Keiren Westwood.

Correction - 8:42
Foul by Elliott Ward on Jay Bothroyd, free kick awarded. Mark Kennedy delivers the ball from the free kick left-footed from left channel, comfortable save by Keiren Westwood.

8:42
Elliott Ward gives away a free kick for an unfair challenge on Jay Bothroyd. The free kick is swung in left-footed by Mark Kennedy, save by Keiren Westwood.

Correction - 12:14
Freddy Eastwood takes a shot. Brilliant save by Peter Enckelman.

12:14
Freddy Eastwood takes a shot. Save by Peter Enckelman.

Correction - 13:23
Paul Parry has an effort at goal from outside the box which misses left.

13:23
Paul Parry produces a left-footed shot from outside the box and misses left.

Es ez meg csak az elso negyed ora!

A szakértő közönség mulat

Ez volt a negyedik memphis-i mozi, ahol tiszteletemet tettem. A helyi félművész (nincs helyjegy). Persze nem tudom, egészen művész van-e. Szóval Malco on the Square, Midtown, Memphis. Kívűlről ugyanolyan béna zöld neoncsík, mint a többi Malco mozi, belülről aranyos kávézó, jó fotelok, Taratino-, Cohen tesó- és ötvenes évekbeli plakátok. A parkolóban csupa nagyon jó kocsi. (Mínusz az én madárszarosom.) Mostanában mániám a feka-arány becsülgetése, hát itt nem nagyon fordulnak elő.

A film Sam Mendes Revolutionary Road-ja, amiért Kate Winslet már kapott egy Aranyglóbuszt és még kaphat egy Oscart. Ötvenes évek, fojtott külvárosi semmittevés kis értelmiségi-bohó elvágyódással. Láttunk már ilyet, fogunk is még, nekem a film második fele lényegesen jobban bejött, mint az első.

Mindenestre mozinak gyönyörű tragédiával vége, villanyok fel, lássuk-halljuk a reakciókat. (Amúgy tényleg művész, 10% ottmarad a stáblistára.) Végülis kicsit róluk is szólt ez az egész. Memphis mezőváros jómódú középpolgárának lenni az van olyan, mint mondjuk New Jersey-ből New Yorkba ingázni.

„’twas sooo sad!”

Hja, valahogy ezen az amerikai nyelven nem is nagyon lehet mást.

(Amúgy a filmben szerepel egy őrült matematikus, akinek PhD-je is van, és mindig megmondja a frankót, de sajnos nem tud már matekozni, mert az elektrosokkos kezelésektől már nem tud, de nem baj, mert a matek úgyis olyan unalmas.)

Hon, we might have to rethink this civil rights thing

Tegnapelőtt megfutamodtam a mozi elől a hosszú sor miatt, úgyhogy ma muszáj volt bepótolni. Persze nem terveztem előre, de ha kicsit jobban belegondolok, egy M.L.K-napi Polgárjogi Múzeum látogatás abban a városban, ahol Martin Luther Kinget lelőtték és ahol a lakosság több, mint fele fekete, ráadásul az egész egy nappal Obama beiktatása előtt, szóval voltak jelek. Viszont most legalább dél volt, sütött a nap (bár fújt a szél is és csak 3-4 fok volt, tegnap jobb lett volna), csak a sorállás végén fáztam kicsit.

Ezek a dolgok voltak viccesek a várakozás közben:

- egy csapat hatvan körüli feka, akik egy SUV-on meg az utánfutóján bömböltettek hip-hopot és énekeltek hozzá,

- egy military-ba öltözött 25 körüli feka, aki a Bibliával a kezében prófétált,

- egy a múzeum bojkottjára felhívó transzparens, merthogy az az igazságtalanságnak állít emlékművet 10M $-ért ezzel M.L.K. emlékét sérti,

- két köcsög fehér, akik a relikviabizniszbe a helyi Commercial Appeal bekeretezett ünnepi számával szálltak be: Yes He Did,

- a túloldalról egy olyan (szintén bekeretezett) kép, ahol kábé húsz komoly feka érinti meg Obama-t és együt imádkoznak/esküsznek valamire.

Mivel óriási volt a tömeg, eléggé hajtották az embereket (sokakat persze nem kellett, rohantak maguktól is), nyilván egy csomó minden kimaradt,de az első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy itt a civil rights=black anti-segregation movements. Nincs is ezzel semmi baj (egy olyan városban, ahol...), kicsit furcsa volt viszont, hogy az igen részletes történelmi összefoglaló az M.L.K.-gyilkosság után szinte véget ér.

Amúgy maga a kiállítás nagyon sok képet, videót tartalmaz, interaktív rész viszont csak a végén nagyon kevés van. A múzeum három épületből áll: a Lorraine szálló, ahol M.L.K. megszállt és ahol a halálos lövést kapta (ebben a szobában fejeződikbe a tárlat első fele), a szomszédos épület,illetve a szemközti, ahonnan a gyilkos lőtt (azt a wc-t is meg lehet tekinteni).

A látogatók kábé 99 százaléka volt feka, mintha egy magyarországi holkauszt- vagy cigusügyi akármicsoda lenne. És persze az egész nagyon demokrata: egy egyszobás Obama-kiállítás, amit ki sem lehet kerülni az elején, az alapítvány évenkénti díjazottjai között Bill Clinton és Al Gore (ez utóbbi a nemzetközi(!!??) kategóriában), a shop-ban nagyjából fele-fele az M.L.K.-Obama arány (az utcán Obama tarol).

Holnap nagy ünneplés lesz.

(Aztán hazafelé én már a 2020-as Alteracion! Jimenez! kampányra gyúrtam és egy Taco Bellben kajáltam.)

Színészt csinálnak-e Brad Pittből?

Tehát elmentem megnézni a Benjamin Button külömös története című filmet. Egész pontosan kétszer, mert első próbálkozásra péntek este a fő mozi előtt több száz méteres sor állt (mégha valószínűleg nem is erre a filmre, de a pénztár közös úgyhogy mindegy). Aztán ma egy kevésbé fő moziban (mindenki feka rajtam és az egyik jegyszedőn kívül), sikerült.


A Scott Fitzgerald regénye alapján készült moziban Brad Pitt visszafelé öregszik, azaz a teste fiatalodik, de szellemileg ugyanazt az utat járja be, mint egy normális ember.

Több szép és jó színésznőt tettek Pitt mellé. Ezen kívül még szépesebben van fényképezve, mint amikor Pados Gyulának azt mondják, hogy legyen szép.


De a lényeges kérdés a post címében hangzik el: most akkor, ha ilyen fura szerepekkel (mint pl. a Burn after reading-ben) látjuk ezt a csávót, akkor tényleg ő lesz, akire a 21. század elejéről mint nagy színészre fogunk emlékezni. Cate Blanchett-tel most azért jobbak, mint a Bábelban.

Léc a magasban

Izrael szombat este szárazföldi offenzívát indított a Gázai övezet ellen, a támadás célja a szélsőséges Hamász állásainak megsemmisítése, ahonnan folyamatosan rakétatámadásokat indítanak izraeli célpontok ellen, ismételte meg Ehud Barak védelmi miniszter a nyolcadik napja tartó, és eddig levegőből vívott harcról az izraeli álláspontot.

Remélem, nem hihetünk Ehud Baraknak.

Ezt a háborút a két és fél évvel ezelőtti libanonihoz szokás hasonlítani, aminek az izraeli katonai töketlenkedésen kívül az izraeli diplomáciai/tálalásügyi töketlenkedés volt a jellemzője. Most a palesztín áldozatoknak a nemzetközi illetve palesztín források szerint is 70-80 százaléka köthető a Hamaszhoz, a hivatalos izraeli álláspont pedig folyamatosan a fenti idézet. Ezt minden valószínűség szerint az IDF el tudja érni, csak az volna a kérdés, hogy mikor, és hogy mit tekint pl. Ehud Barak a Hamasz megfelelő meggyengítésének.

Viszont a kilövőállásokat meg lehet semmisíteni repülőről is. Kicsit nehézkesebb, tovább tart, cserébe kevesebb izraeli áldozattal jár. Az izraeli közvélemény pár napja még nem igen akarta a szárazföldi hadműveletet éppen ezért. Az viszont nehezen hihető, hogy 8 napja ne tudta volna az izraeli vezetés, hogy ők kellő légi előkészítés után akarni fogják a földi csapatok bevetését.

Elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy a Hamasz a legtöbbet a gázai palesztínoknak árt. Állítólag arabul beszélő izraeli katonák is ilyeneket mondanak mindenféle araboknak szánt médiákokban, ilyesmik vannak a ledobott szórólapokon.

Ezért én úgy veszem, hogy ennek az akciónak a célja a Hamasz hatalomból való eltávolítása, és a Fatah oda besegítése. És ehhez is fogom majd mérni a sikerességét. A dolognak csak az egyik fele a katonai akció, hiszen a Hamasz totális kiirtása (olyan nem lehet) esetén sem alapozhatja meg Izrael a Fatah legitimitását. Elég furán nézne ki Mahmud Abbasz, amint néhány IDF-katona pajzsra emeli. Márpedig muszáj, hogy Izraelnek legyen terve valami ilyesmire. Reményeim szerint van is, csak Ehud Barak és a többiek inkább nem kötik az orrunkra.

Ha összejön, akkor az USA Irakostul, Afganisztánostul mehet tanulni az esti héderbe. Ha nem, akkor maradhatunk a ki kezdte, ki a nagyobb agresszor, stb. fölötte érdekes kérdéseinél.

Egy örök idealista

David Grossmann írt egyet a Háárecbe. Hogy Izrael függessze fel 48 órára a támadásokat ezzel iőt hagyva a Hamasznak és a nemzetközi szervezetekek, hogy egy Izrael számára is elfogaható tervvel álljanak elő (a Hamasz meg leginkább szintén hagyja abba a rakétalődözést). Mondandója végén Grossmann azzal érvel, hogy ha két és fél éve Libanonnal és a Hezbollahhal kapcsolatban is alkalmazott volna valami ehhez hasonló "stratégiát" Izrael, akkor annak a háborúnak a végkimenetele, s vele a mostani helyzet is más lenne.

Ebben speciel igaza van. Sajnos a gázai és a libanoni helyzet nagyon nem ugyanolyan. Libanonban a többség még mindig nem Hezbollah-párti, hanem keresztény vagy "nyugatos" muszlim. Gázában a Hamasznak már a Fatah sem alternatívája, csak ha "importálják" őket a West Bank-ből.

Ha nem akarsz kést a hátadba

Pozitiv diszkriminacio

Tegnap a Memphis Tigers kosarcsapata 100:61-re siman legyozte a Marist Red Foxes-t. A meccsen semmi kulonos nem tortent, a Memphis mindenkinel jobb, buntetot dobni meg mindig nem tudnak.

3 perccel a vege elott azonban John Calipari cserere szanta el magat, ami persze nem olyan meglepo, hiszen amugy is idegesitoen sok a csere kb. a nyolcvanadik masodperctol. A cserejatekos, ha mar jo elore tudja, hogy be fog jonni, a felpalyanal a partvonal melle lecsucsul es varja, hogy szabalytalansag, kosar vagy idokeres legyen, vagy valami mas miatt felbeszakitsak a merkozest. Preston Laird is szepen lecsucsult, amire a stadion felrobbant. Preston Laird a MemphisTigers egyetlen feher jatekosa (van egy latino is), freshman, mellesleg helyi. Az elso meccsen jatszott kb 50 masodpercet, a masodikon annyit se.

Eloszor azzal vetette magat eszre, hogy faltolt. Orult ovacio. Aztan egy tamadasnal betoressel probalkozott (tapsivihar), de sajna az ellenfel fekai is sokkal magasabbak nala, szoval passzolni kellett. Innentol a tamadasoknal a diakszektor borszinre valo tekintet nelkul egy emberkent orditotta, hogy "To the white boy!". Akit a kovetkezo betoresekor lefaltoltak. 2 bunteto. Es mind a ketto csont nelkul. Sot! Az utolso elotti tamadasnal egy harompontos csont nelkul. Orjonges, orjonges.

Prston Laird 5 ponttal, 100 szazalekos doboteljesitmennyel, blokk es lepattano nelkul zarta a tegnapi meccset.

(Preston Lairdrol sajnos a google nem tudott kepet fellelni. A Tigers honlapjan sincs egy darab se.)

Reklám

Waltz with Bashir. Mi jön át a trailerből, nem tudom. Amire figyelni köll: szín, kép, mozgás, zene, színképmozgászene, uszkár.

November hosszú harmadik hete

Tudvalévő, hogy tartott pedig a hosszú tizenkilencedik század 1789-től 1914-ig. 2008 november havának hosszú harmadik hete pediglen tartott múlt szombattól mostanáig.

Múlt szombaton ugyanis végre elkezdődött az egyetemi kosárszezon, amit mi pár perces késéssel, a Tigers pedig egy 30 pontos győzelemmel ünnepelt. Szombati jegyünk gyakorlatilag a pályától legmesszebbre lévő helyekre szólt, sebaj. Végre láthattam az egyetlen igazán jó memphis-i csapatot. Az világos, hogy a büntetődobásokon lesz még mit gyakorolni, ha már a tavalyi bajnoki döntő is ezen ment el. Gyakorlásra pedig lesz idő, mert az alapszakaszban nem nagyon lesz a csapatnak egyenrangú ellenfele. Az idei sztár Tyreke Evans, az első meccsen még elég visszafogott volt, de hétfőn már nagyon elemében volt, jó sok duplát szórt. A Tigers amúgy inkább a csapatjátékban jó, nomeg fizikailag is lényegsn rősbb volt az eddigi két ellenfélnél.

A hétfői meccsre aztán időben érkeztünk (köszönhetően annak, hogy már napközben megvettük a jegyet, meg az éjjel 11-es kezdésnek), úgyhogy láttuk a felvezető-show-t is. Az ellen bemutatásánál a zenekar tüntetőleg újságolvasásba fog, míg a kirendelt vezényelhtő diákság minden egyes vendégkosarast a "You suck!" felkiáltással üdvözöl. Eztán jönnek Tigrisék. Fények ki. Óriásvetítőn (ja, a Tigers az NBA-s Grizzlies arénájában, a FedexForumban játszik, úgyhogy egy pöttyet jobb a pályája, mint egy átlagos egyetmi csapaté) filmecske a kezdőötössel indul. Közben fénypászmákba beugrálnak élőben is, fergeteg tombolás. Persze hétfőn is simán zúztuk az éppen aktuális csapatocskát. Lényeges feljegyeznivaló még, hogy a kosárcsapat eredményessége (75+ pont) esetén, nemcsak a Danver's-ben lehet ingyenhamburgerhez jutni, hanem a főutca környéki Flying Saucer illetve Flying Fish is ad valamit. Ráaásul mindig mást és mindig kicsit más a feltétel, szóval nagyon izgi.

A hétfő utáni hétköznapok unalmasan teltek, bár azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon vicces dolog a futógépen futva a Tigers meccsét (valami jótékonysági torna volt) nézni a futógépbe épített tévén.

Aztán szombaton sportágat váltottunk (tördelmesn bevallom, hogy a hétvégi női röplabda-meccsekre nem mentünk), amerikai foci következett. A Tigers fociban talán még sosem szerepelt ilyen jól, a hétvége előtt 5-5 győzelme és veresége volt, még arra is van esély, hogy egy Bowl-meccset is játszhassanak. Ehhez mondjuk most nem kerültek közelebb, mert kikaptak az UCF-től (21-28), de így is jól szórakoztunk a nagyon gyenge meccsen. Egyrészt meghalt a Tigris, éljen a Tigris! Sajnos Tom II, pár hete kilehelte lelkét, a múltkori meccsen ezért ünnepélyesen elbúcsúztunk tőle, üres ketrec ment körbe a meccs elején, mostanra viszont van új kabalánk, Tom III. Már majdnem három hónapos és cuki. Másrészt rohadt hideg volt, majd megfagytunk, de nemcsak mi, hanem a játékosok keze is, akik szegények amúgy sem nagy spílerek, de így... Na az volt, hogy az első 10 perc után már 14:0-ra vezttek Florida lovagjai, mert egyrészt a Sutherland-Reagan-Zachario meterhármasból most épp Reagan egy lövését sikerült blokkolni és belőle Touchdown-t csinálni, aztán a Quarterback-ünknek nem sikerült elkapnia a hátrapasszolt labdát. De ez mind semmi, mert a Knights ennél is nagyobb mulatságra volt képes: két egymásutáni down-nál nem sikerült hátraadni a quarterback-nek a labdát, és nem a QB volt ám a béna, hanem a kedves játékostárs kétszer saját magát dobta seggbe gyakorlatilag.

Ettől a mérkőzéstől búcsuzzunk egy a mecs szinvonalához méltó videóval. Field goal-t próbál a Tigers. Asszem nem lövöm le a poént, ha elmondom, hogy nem jön össze. Mivel a fényképezőgépem nem vesz fel hangot, ezért szinkrontolmácsolom, hogy a végén, amikor a lábamat veszem, akkor közben úgy méltatlankodtam, hogy Ó fakk! vagy valami hasonló.



És akkor elérkeztünk a mai naphoz. Életem legdrágább sporteseménye: Tennesse Titans-New York Jets, nagyon felső karéj, 92 dollár (+4 dollár kezelési költség). Két nagyon jó csapat: a meccs előtt a Jets 7-3-as GY/V-mutatóval állt, a Titans meg az összes eddigi meccsét megnyerte. Úgyhogy most simán kikapott. Pedig mi nagyon ráhangolódtunk: a 200 mérföldes odaúton csak country-t és misét hallgattunk (ez utóbbit, nemtom miért, de mondjuk csak 2 percig). Aztán Nashville-nél a stadiontól 1 mérföldnyire hatalmas dugó volt, úgyhogy most is lekéstünk az első 5 percről. Aztán az első félidőben még legalább a védekezés ment nagyjából a Titans-nek, a másodikban már az sem. Viszont legalább ma nem volt hideg. És teltház volt persze, 69E ember. (Azt elfelejtettem írni, hogy az éjjel 11-kor kezdődött, a tv által is közvetített kosármeccsen 18E néző volt.)

Polak, szlovak ket miazisten

Azert a szlovakok meg eleg kispalyasok, csak minket, magyarokat basztatnak. Vegyenek peldat a lengyelekrol: nincs meg egy orszag a vilagon, amelyik nemhogy ne orulne Obamanak, de meg folyamatosan be is szologat.

(Azt meg csak zarojelben jegyzem meg, hogy az ujjobber, jofej portal udvoskeje ezt az orszagot tartja k-europai mintanak - persze csakis eroteljes antikommunista retorikaja es torvenyei es a vallas jelentosege miatt.)

Update: Lengylhon annyira kiraly, hogy a miniszterek a feleseguket verik.

Gyereksinger

Vannak, akik a blogjukra rakják ki az ősök fényképeit, mások gyerekkönyvet írnak belőle. (Aki egyiket sem, az nem Woody Allen.) Így tett Anna Olswanger is (Memphis szülötte! éljen, éljen!), aki két régi St. Louis-i újságcikk köré kanyarított egy mesét Shlemiel Crooks címmel. Az 1918-as hirdetés szerint Olschwanger (még sch-val) dédapa a nagyközönség figyelmébe ajánlja a Karmel-hegyi borokat és más eredetű kóser likőröket, brandyket, az 1919-es cikk pedig már ama szerencsés esetről számol be, hogy hiába próbált meg két tolvaj betörni az üzletbe, a bolt felett lakó szomszéd meghallotta őket, felkiabálta a környéket, egy másik szomszéd az égbe lőtt a colt-jával, és a gonosztevők végül még a lovukat és a szekerüket is hátrahagyva elszeleltek.

Őszintén szólva ez már így is vicces, de Olswanger helyre kis peszáchi történetet rittyent a rablásból. Olschwanger dédpapi ugyanis a helyi Talmud-kört vezeti, épp arról okítja a többieket, hogy amikor a régi zsidók eljöttek Egyiptomból, akkor nem üres kézzel távoztak, de nem azért, mert svindlerek lettek volna (ahogy azt eges gazok állítják), hanem hogy védjék az egyiptomiak jó hírét, hogy később ne mondhassák róluk, hogy rabszolgaként dolgoztatták a derék jideket. Pesze Fáraó azért eléggé dühös maradt, ebben a rablás dologban is az ő szellemének mocskos mancsa van, de Elijáhu sem rest, ő meg segít a bajban. (Naná, majd nem.)

Szóval kedves, vicces-szentimentális gyerekmese, és Singerrel ellentétben még az sem érződik, hogy azt a kort szeretné visszacsinálni, csak egyszerű képzelt emlékezés azokra, akiket nem is ismert.

(Paula Goodman Koz illusztrációival)

Egy kampány majdnem végére

Kedden végre túl leszünk mindenen, addig már biztos nem írok posztot, utána legfeljebb képeket teszek fel, ha valami "vicces" helyen sikerül töltenem az éjszakát, úgyhogy most összegzek.

Az alapállás: én McCain-re szavaznék, már akkor is így gondoltam, amikor megérkeztem. Ez nem változott azóta sem.

Palin: a mostanában igen elfoglalt Frédi blogger egyetlen nyilvános észrevétele az volt, hogy Palin-t jelölni alelnökjelöltnek nagy fasznak kell lenni. Ezzel nagyon nem értek egyet, noha Palin ritka ellenszenves egy néni. Egyrészt a mindenkori alelnök általában nem sok vizet zavar (a mostani éppen a kivétel), másrészt Palin eddig remekül beletanult a szerepébe, az engem is irritáló "nagy bakijai" szerintem nem voltak olyan hű de nagyok. És még ekkoráknak se kellettek volna lenniük, ha nem üt be a pénzügyi válság. Itten van a BBC polltrackere, amin nemcsak a pollok ereményei, de a legfontosabb politikai történések is ott vannak iőrendben. Palin jelölése után minuszból pluszra váltott McCain, pechjére úgy egy-másfél hétre rá jött a krízis, ami mindent felülírt. Palinből így több bulldogot láttunk, mint rúzst. Mellesleg itten van, hogy kb milyen szerep volt neki szánva eredetileg.

Patriotism: ez itt nem Ejrópa. Barack Obama is többször mondta el bármely fellépése alkalmával, hogy az amerikai mennyire überfasza népség, mint bármely kisgazda politikus a magyarokról 98 és 2002 között összesen. McCain és a pláne a nem mérsékelt repik meg aztán...

Temészetes többség: a Konzervatórium körkérdésére mondta a Fehér Ház-as Király András, hogy ezen megy el a repiknek az egész, mert a keresztény Amerika befolyása már nem elég, és kéne a repiknek a gazdaságilag konzervatív, amúgy mérsékelt közép felé nyitni, amit pont McCain-nel milyen jól meg lehetett volna tenni. Ez egyrészt igaz: McCain erre alkalmas lett volna. Szimpi is: én is ilyen szavazó lennék, ha szavazhatnék. Másrészt viszont az az erős gyanúm, hogy a krízis nélkül még simán elég lenne a hagyományos GOP recept, Bush nyolc évnyi borzadálya még kevés volna egy demokrata győzelemhez.

Média vs. negatív kampány: Foxnews-on kívűl mindenki balos. A republikánusok bevett és általában elég jól működő taktikája az erős negatív kampány, az ellenfél jelöltjének támadása. Ezekért a másik fél mindig rinyál is. Egy apró megjegyzés: A hivatalos Obama-kampánynak nincs szüksége saját negatív üzenetekre, rábíhatja ezt a magától is szerveződő, de felülről is segített sleppre. A "civil" szervezetek, bloggerek, félújságírók, karikaturisták, stb. körében olyan túlsúlyban vanak a demokraták, és az internet miatt ezek szerepe annyira erős, hogy a mindenkori demokrata jelölt simán mutatkozhat a megértő, békés, pozitív szerepben, a piszkos munkát meg elvégzik a lelkes fanok. Nyilvánvalóan ugyanezt csinálják a repi szimpatizánsok is, csak mivel "értelmiségi" (i.e. blogíró, megnyilatkozó, kinyilatkoztató) körökben erős a emokrata túlsúly, így kicsit kisebb náluk a visszhang.

A legalja: fundi republikánus beszélgetős betelefonálós talkshaw-t csak nagyon jó lelkiállapotban hallgasson az ember. Kocsiban utazva most volt szerencsém párszor a Foxnews egyik rádiójához, úgyhogy tapasztalatból mondom, hogy az UFO-k + rohadt terrorista-barát, kommunista Obama együttes csak egy ideig vicces, utána sírnivaló.

30 perc

Az, hogy Barack Obama 7 csatornán is le tudta nyomatni prime time 30 perces reklamfilmjét, két dolog miatt érdekes. Egyrészt, mert ilyet nem nagyon szokás (tök jó, nincs vele semmi probléma), utoljára Ross Perot csinált függetlenként hasonlót. Másrészt (és ez sokkal fontosabb) mert mutatja, hogy mennyivel több pénzből gazdálkodhat Obama (a ma este kb. 5 millába volt neki), ami ugye általában fordítva szokott lenni: a GOP kőgazdag genyó reklámemberek beleszugizzák a szegény evridzsemerikenbe, hogy a mindenkori demokrata jelölt egy hülye (és még mi minden más). Hát ez most nem így van: bármit is próbálnak republikánusék, Obamanak több lehetősége van válaszolni, ha akar.

Merthogy egy dologból nem volt igazán érdekes a fél órás reklámfilm: a tartalom szempontjából.