kedd, június 10, 2008

Porbapujol.



Ha kijutottak volna az angolok, akkor az lett volna a (lehetetlen) kívánságom, hogy az angol kapus ne kajon túl sok potyát. Ők nincsenek, így az a (nagyon is lehetséges) kívánságom, hogy alázzák meg Pujolt minél többször. Köszönöm.

Mivelhogy...


Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Zinedin Zidánban, és a szeretetet, mellyel minden kékekhez vagytok.

Mivelhogy tegnap többször is elhangzott, hogy most, hogy nincs Zidán, most, hogy Ónri és Vijéra nem játszanak, végre szóhoz juthatnak a fiatalok a francia válogatottban:

Kupé - 1972
Szanyol - 1977
Gállász - 1977
Türám - 1972
Abidál - 1979
Ribéri - 1983
Mákálele - 1973
Tulálán - 1985
Máludá - 1980
Benzemá - 1987
Ánelká - 1979

hétfő, június 09, 2008

Egy rózsaszál szebben beszél...


Mondd, te kit választanál?


"There used to be a football club there."


A Spurs egykori edzője, Keith Burkinshaw megállapítása cseng fülünkben amikor a Queens Park Rangers háza táján történő legújabb eseményeket vesszük szemügyre. A tavaly nyárvégi hatalomátvétellel az ördög öreganyja és Hitler jut eszünkbe, amennyiben a Briatore-Ecklestone párosnak az alternatívája a csőd volt. Fenntartások persze jelen lehettek, ezeket fölsorolni fölösleges, mivel a klub utóbbi évének története kapcsán pontról pontra megfogalmazhatóak.


Briatore egyfelől úgy képzeli, "we are going to have a lot of fun", másfelől pedig egy világméretű "brand" megteremtésén fáradozik. Önmagukban véve, egyik tevékenységgel kapcsolatban sincsenek privát és széleskörű problémáink. Szurkolni azonban sem Briatore publikus maszturbációjának, sem pedig egy brandnek nem lehet. Előbbi egyszerűen magánügy és magától értetődően veti fel a kérdést, hogy mindehhez nekünk mi közünk (és milyen módon szólhatnánk bele), utóbbit vesszük, nyűjük, fogyasztjuk, s ha bármivel helyettesíthető, akkor majd azt vesszük, nyűjük, fogyasztjuk. There used to be a football club there?


Hogy értsünk a szóból, demonstratíve, Briatore első jelentésteljes tevékenységei közé tartozott, hogy megváltoztatta a csapat címerét (erről, erre...). Ennek nyilván semmi más értelme, mint hogy jelzi, ha király nem is halt meg, de azért éljen az új, a teljhatalmú. A második lépés az volt, hogy az angol pályákon hagyományos "lap of honour"-nál, amikor a szezon utolsó meccsén a hazai csapat játékosai körbesétálnak és megköszönik a bíztatást, ő is ott vigyorgott a játékosok között (az időközben szinténtulaj Lakshmi Mittallal együtt). Jövőre remélhetőleg egyedül megy körbe.


Mindezek után, s itt persze felmerül a kérdés hogy ez "fun" vagy "brand", átlag úgy 50%-kal megemelték a jegyárakat a következő szezonra, frédi kedvenc helye 25-ről rögvest 35 fontra ugrott. (Vannak, vannak persze olcsóbb helyek de onnan frédi nem néz meccset, csak egyszer nézett, Veszprémben, az se nem "fun", se nem "brand".)


A történetnek itt nyilván nincs vége, Flavio és Bernie nem ügyetlen emberek, ígyhát abban sem igen bízhatunk hogy 1. megunják, 2. elbasszák.


Ami marad: keressük a következő év(ek) csapatát. Legesélyesebb természetesen az FC Brentford, ahol a legenda szerint - Angliában egyedülálló módon (!) - a pályának mind a négy sarkában van egy kocsma. A probléma (csapatot választunk), a romantika okán sem dönthető el mendemondák alapján. Tesztelést és objektív, emócióktól mentes, tiszta döntést igényel.

Botrány, ízléstelenség, Bonyek


A németek ma már inkább a győzelemről beszélnek, a lengyelek pedig a német válogatott mezében győztes lengyelekről. De hiba volna elmenni mindamellett, amit előtte produkált e két büszke európai nép.

Nos, a lengyel Super Express című napilap lehozott egy képet, amin a lengyelek holland edzője Bállák és Lőv fejét tartja a kezében. Viccnek elég gyenge, komolynak elég erős, a napilap a bulvárban nyomul, a német sajtót pedig - legalábbis amennyire ez az Interneten keresztül felmérhető - elöntötte az epe. Botrányról, ízléstelenségről beszélnek, egy német bulvárlap még azt is megpendítette, hogy a lengyeleket ki kellene zárni az Európa Bajnokságról. Mint gyöngytyúk a meleg takonyra. Szegény Bénhákker pedig mit is mondhatott volna: "Beteg emberek mindenhol vannak a földön."

Fantasztikus hírek keringenek azóta a neten. A sport1.de szerint Bénhákker dühöngött (pedig nem); több hírcsatorna lehozta Bállák egy újságírónak odavetett filozofikus szavait ("Nem örülök neki."); állítólag a Reischstag sportbizottságának elnöke az Európai Parlament elé akarja vinni az ügyet; a Bild egy egész cikket szentelt az egykori lengyel futball-legenda, Bonyek tiltakozásának, amely körülbelül e szavakból állt: "tiltakozom és felháborít", ugyanakkor a Bild felháborodott azon, hogy Bonyek azt is hozzátette, hogy "a lengyel játékosok tizenhatszor [nem többször, és nem kevesebbszer] ügyesebbek a németeknél"; a Tagesspiegel.de elemző cikkében pedig egyenesen a "fejek háborújáról" beszél, s arról csacsog, hogy a 40 milliós Lengyelországban egy 200 ezres példányszámú napilap bénakacsa cikke mily jól mutatja az erősödő lengyel nacionalizmust.

A németek szeretnék, ha szeretnék őket, s nem veszik tudomásul, hogy sokan nem szeretik őket. Viszont hülyék annyira, hogy ügyet fabrikálnak valamiből, ami nem az, s csak az idő rövidsége és a lengyel szövőnők közismert restsége volt az oka annak, hogy a tegnapi meccsen nem Bállák levágott fejét ábrázoló zászlókat lengetett a szél. S annyira is hülyék, hogy nem veszik észre, hogy egy jelentéktelen bulvárlap miatt lenacionalistázni egy egész nemzetet nem éppen szerencsés stratégia.

A magyar sajtó természetesen - mint mindig - most is hozza a formáját. A Nemzeti Sport (a szaksajtó, ahogy nevezni szokás mifelénk) arról ír, hogy a lengyelek nyilatkozatháborút indítottak (pedig nem), hogy az egyik lengyel lap (lap, és nem bulvárlap) a címlapon (a francokat) hozott képével "a labdarúgásra is kivetítette a történelmi múltat" (he? mi? hogy?).

A bulvár mindenhol bulvár, s ritka siker lehet a számára, ha ekkora szart tud kavarni a többi bulvár segítségével. A meccsnek vége, de a történetnek még nem. A Bild ma reggeli száma szerint a németté emancipált Podolszki fogja megtisztítatni a lengyeleket a mocsoktól: Podolski putzt die Polski.

Pedig Bonyek szerintem továbbra sem a németeknek, hanem inkább a lengyeleknek szurkol.

péntek, június 06, 2008

Here Come the Bastards

A Van Időnk stábja köszönti a foci EB mind az összes béna csapatát, akiknek köszönhetően a következő három héten semmi értelmeset nem fogunk csinálni. Az angol válogatott heroikus kinemjutásával garantálta, hogy közönyösen (?) szemlélhessük az egész hajcihőt, én a magam részéről arra készültem, hogy a görögök újrázásáért fogok szorítani, de végül az orosz medve lesz első nekifutásra a kiszemelt.

Aztán majd idővel nyilván áttérek az olaszokra, ők úgyse érdemlik meg sose, nézni is rossz őket, viszont senki ismerős nem drukkol nekik.




csütörtök, május 29, 2008

Csütörtök

Csütörtök. Általában kellemes nap, gyorsan ketyeg, már nagyon erősen a péntek felé lejt, mondhatni hétvége szaga van. Hacsak valamiért az ember hete nem csütörtökön kezdődik. Akkor a csütörtök határozottan hétfő, sőt! a dolgozó ilyenkor csütörtököt mond.
Fejfájás, kilátástalannak tűnő problémák, hőség - Ajajajaj! sóhajthatnánk panaszkodva - de hallgassuk inkább a nagy Claudiót!
Claudio Villa felvételeitől néha egy hétfőnek tűnő csütörtökön is felragyog a legprofánabb, legszerelmesebb, csakis magáncélra elkülönített, örökbecsű szombat! Itália, 1969.

Minden idők legnépszerűbb videója a youtube-on

Méltán.

UPDATE!!!!

Bakker, még meg is él belőle! Itt.

kedd, május 27, 2008

Nick Cave

Itt járt és tényleg rohadtul nagy bulit csinált.

hétfő, május 26, 2008

Mennyi?

Dévid Bekem messziről lőtt üres kapuba. Nem könnyű, de nem is nehéz mozdulat.

A riporter hatvan yardra saccolja a távolságot, az interneten keringő videók címei hetven yardra pontosítanak, a zindex már hetven méterről beszél. Hetven yard is csak hatvannégy méter. Sebaj.

Vajon látunk még olyat, hogy Dévid ilyen távról kapussal együtt is veszi az akadályt? Mint hajdanán.

vasárnap, május 25, 2008

Kedves fotóblogger ismerősök!







Furcsa, tükröződős képeket már 1935. szeptember 1-jén is lehetett csinálni. (A Széchenyiben készült képre nincs dátum írva, az csak érdek nélkül tetszik.)

kedd, május 20, 2008

A zene neve: The Qualitons



Ők voltak nagyon viccesek a Sirályban vasárnap délután 4-kor. A Jesus Christ Superstar feldolgozásukra némelyek jobban ropták, mint a Bethlen téri samesz, pedig.

Nagyapám nem volt se magyar bajnok, se válogatott

A kép jobb szélén látható Bay Béla viszont igen. Ha Ön meg tudja nevezni a másik három urat, Ön boldog ember.

BEAC-bál 1935. jan. 8.
a Pannóniában
Fényképezte: Schäffer fotó
Rákóczi-út 8/a Tel. 33-4-75

Egyébként annyi a történet, hogy nagyit az előző képen esetleg látható Ságvári Endrének kellett volna bálba vinnie, de nem jött, az egyik kedves rendező pedig kerített egy fiatalembert társaságnak. Hát nem a nagypapa volt/lett az?!

vasárnap, május 18, 2008

Látható-e a képen Ságvári Endre?

1933. szept. 18.

SASS FOTORIPORTER
DOHÁNY-U. 30. udvarban

csütörtök, május 15, 2008

vasárnap, május 11, 2008

Itt vagyunk, megint itt vagyunk

Pénzszerző körútunk utolsó/utolsó előtti állomásán.

16:07 Eddig oké a Wigan. Mondjuk még csak hat és fél perce megy.

(Közben olvassuk a BBC-n:
A mini-panic in the tunnel at Stamford Bridge as John Terry realises he's got the wrong shorts on. Chelsea are in their new home kit today - but apparently no one told the skipper. )

16:10 A hülye bíró már kétszer is rosszat fújt. Persze mindegy, mert mezőnyben, de lesz kit okolni.

16:13 Ez a Koumas gyerek leszoríthatta volna.

16:15 Szkólz, az indexen is megénekelt hentes mészárol, de azért felkel a Wigan-es gyerek.

16:17 Nem kéne hagyni, hogy csak úgy a Rúnihoz menjen a labda, de szerencsére aztán a szögletből nem lesz semmi.

16:19 A Mencseszter átvette az irányítást, de még nincs nagy gond.

16:21 Sajna elmúltak azok az idők, amikor olyan kapusai voltak a Mencseszternek, hogy az ilyen hulló falevél bemenjen. Aztán a szöglet is veszélyes.

16:23 Megint volt egy jó szöglet. Persze ettől még sírni fogunk a végén.

16:25 Na most majdnem rossz lett, de aztán deszperet difending, ahogy angol kommentátoraink mondják.

16:26 Na a protugál bika már ott áll csipőre tett kézzel.

16:27 A szabadot védte a kapus, most meg szöglet lesz.

16:29 Tyű de nyugodt volt a kapus. Azért Tevez kábé 30 centivel maradt le.

16:32 Na basszus. Befújta a hülyéje.

16:33 Hülye portugál. Simán becsapta Körklendet. Most akkor elég rossz.

16:37 Hát akkor most megy el a bíró a picsába. A hentest úgy kellett volna kiállítania, mint a pinty.

16:38 Kemények a Wigan-os fiúk. Mennek, mennek, de nekem rossz érzésem van.

16:44 Körklend fölszedi Rúni elől. Most nem nagyon van semmi. Gondolom, Szőr Alex lehozza a félidőben a hentest.

16:47 Félidő. Hülye bíró, hülye biró, hülye bíró!

17:09 Második. hajráhajrá

17:12
portugál a labda mögött.

17:13 sima védés.

17:17 a bíró visszaadja kicsit: elfelejtett befújni még egy tizit (persze Szkólsz ott se lehetne a pályán...)

17:19 Nagy rohanás van, Rúniét védték.

17:25 telefon volt, közben meg mindenféle, leginkább a Mencseszter támad

17.27 Seva, az ukrán töketlen betalált a túloldalon, Abramovics mind a kétszáz foga mosolyog. itt viszont elég reménytelennek tűnk minden.

17:29 Ez a Valenszia-fiú nagyon gyors, de még nem rúgott egy rendeset a labdába. Jön Hárgrévsz. És Förguszon iszonyú bátor volt, mert csak most hozta le Szkólzt.

17:31 Gigsz is bent. Kit érdekel persze, egy pici gól kéne. Sose lesz.

17:32 Hát Heszkinek 30 centi hiányzott.

17:34 Szibierszki a kopasz, öreg lengyel-nevű bent a Wigan-ben. Ronaldo újabb dühödt bika, de most ott van Hárgrévsz, meg Gigsz is

17:38 a mencseszter helyzeteket nem is írom. a kopaszt nyilván fejelgetni hozták be, de reménytelennek tűnik.

17:44 Kész. Gigsz.

17:51 Vez Bráun még megpróbál öngólt fejelni, de Gigsz ment a vonalról.

17:58 Vége, közben még a Bolton is egyenlített.

Recepció

Képes Gábor:

Recepció


Egy illatos gyertya égett mellette naphosszat, a levegőt betöltötte az eukaliptuszaroma párája, de az ő orra már egészen hozzászokott ehhez. Apró viaszgömböt gyúrt a gyertyáról lecsorgó, összeálló masszából, élvezte, ahogy a langyos anyag az ujjbegyére simul, s élvezte azt is, hogy létrehoz valamit. Négy-öt piros golyó hevert már a pultlapon, mintha egy törpe biliárdjáték kellékei lennének. A régi világban – tanári praxisa mellett, mert volt némi vénája a magyarázáshoz - biliárdjátékos volt, mégpedig virtuóz. S manapság már csak itt, a Recepción van rá szükség.

Nagyjából így telt el a napja, amíg várakozott, a háta mögött egy rádió zizegett, alig hallhatóan, de rendületlenül közvetített egy lágy, hiteltelen férfihangot. Ez is része volt az illúziónak.

Az Emberiség Múzeuma - hirdette a felirat a bejáraton kívül, a vonalhosszas írásmód zebracsíkos betűivel, amelyekkel ő máig nem volt képes megbirkózni. Az épület hideg volt, szárazan hideg, s nyomasztóan tágas, az alumíniumlemezekkel borított falak szinte sugározták a hideget, akár a rádió az érthetetlen férfihangot. Világos volt, üres fény vakította el a szemét, s oldalt egy fémszínű ivókút folytonos csobogása fodrozta a víz faktúráját. A víz hullámzott, gyűrűzött a kagylóforma medencében, terjedt és elenyészett, mint a rádióbemondó tartalomnélküli hangja.

Forma. E szerint éppen hét éve dolgozott az Emberiség Múzeumában, amely e nagyszerű civilizáció emlékeinek bemutatására lett volna hivatott. Két króm borítású hajszárító állt az első vitrinben, rafinált, áttetsző posztamensen, mellette tárgyfelirat igazított el a hajról, a levegőfúvásról és ezek történeti kapcsolatáról. Nehéz lehet megérteni, ő biztosan nem értett belőle egy vakhangot sem.

Továbbmenve egy lávalámpa helyezkedett el egy kisebb dobogón, kékes világítással buborékolt, s a táncoló buborékok árnyéka kézírásos kódexekre vetült, amelyek szinte körbeölelték a dobogót. A jobbára középkori, egyházi témájú munkák között egy telefonnotesz volt az egyik, valahol a K betűnél kinyitva, jól látta benne egy Kosztolányi Dezső nevű ember zöld tintával beírt, négyjegyű telefonszámát. A tárgyfelirat, a fekete-fehér, párhuzamos zebrabetűkkel arról tájékoztatott, hogy a füzet szerves anyagok felhasználásával készült, rostokat tartalmaz, s emberi kéz karcolta jelek láthatóak rajta. A négyjegyű telefonszám titkát csak a Recepciós ismerte.

Hosszú, gyérebben megvilágított folyosó következett, festményekkel, rajzokkal, egy általános iskolai, bauxitbányászatot bemutató térképpel, s a Mona Lisával. Tárgyfeliratok, s a fiatal látogatók számára egy interaktív elem, a sejtelmesen mosolygó emberi nő perrokát-nyilacskákkal megdobálható. A Recepciós nyugodt volt, a folyosón csend honolt, s az őrizte a nála felejtett múzeumot. Egyszer egy csapat kiskamasz ráhajigált ugyan a képre egy készletnyi perrokátnyilat, de nem maradt más nyoma, mint néhány, tűszúrásnyi, haragoszöld folt.

A következő teremben épületek makettjei, szakócák, egy fej nélküli szobor (a tárgyfelirat szerint a korai ember még nem növesztett fejet), egy Trabant típusú gépkocsi, valamint egy törvényoszlop régről.
A Recepciós ennek gyakran nekitámaszkodott, s eldúdolta magában a kedvenc dalát. "Egy napon, akár mint ma, azzal ütöttük el az időt, hogy szerelmes leveleket rajzoltunk a homokba." Nem volt tökéletes a fordítás, hisz az eredeti dal angolul volt, egy másik emberi nyelven, amit éppúgy elfújt már a szél.

Kis költségvetésű, külvárosi múzeum volt, egy irodai negyed sarkán. A Recepciós - az igazat megvallva - szintén műtárgyszámba ment, még leltári számot is kapott. Egy hanyag muzeológus – mert hivatalosan az volt az intézményért a felelős – kéthetente egyszer felkereste, de beszélni nem tudtak egymással, még csak meg sem hallották egymás hangját. Ezen a fene bolygón az idő is másképp telt, a Recepciós szerint éppen hét év volt az a két hét. Hát ő minden nap, minden átkozott földi nap, végigment egyszer a házon, majd visszaült a Recepcióra. Csak ő tartotta számon ezeket a napokat, s csak ezek a napok tartották számon őt.

Az üvegen túl megbámulták néhányan, ahogy tesz-vesz, majd csupasz, hordóforma testüket előredöntve, karika lábaikon siettek a dolgukra tovább. A kultúránál mégiscsak fontosabb a meló, ez a mi közös örökségünk – ingatta a fejét néha a Recepciós. Így van ez!

hétfő, május 05, 2008

Mindent kétszer mond kétszer mond




Ez már vagy pár hete volt, de az én tempómban még frissnek számít, és az volt a premier, úgyhogy még akár aktuális is.

Balanescu koncert volt egy kicsi templomban Highbury Islingtonnál. Az alapkoncepció, hogy a falra vetítenek és Balanescuék arra húzzák. Az este első felében a „Second Breath” c. film futott a vásznon, ami Maurice Blik szobrász életéről szólt: holland zsidó, akit éppen egy haláltáborba vittek vonaton, amikor egy drámai(?) fordulattal orosz lovas katonák fel-/kiszabadították, second breath, és új életet kezdett Angliában, szobrász lett. Nekem kicsit klisé volt a film, megsárgult fotók fölött nosztalgiázunk a boldog gyermekkorról, aztán katt, vési-faragja-izzadja a szoborembert, közben egyre fokozódó intenzitással be-be villannak az ikonikus holokausztfotók, lovasok jönnek, közben vési az embert, megint lovasok, megint hullahegyek, aztán kicsit megnyugszunk, mert a lovasok leültek szalonnázni a hóba, szóval mégsem kell félni tőlük, aztán valahogy vége is van.

Mellesleg, vagy inkább nem is mellesleg, a szobrok nagyon jók, már amennyi 2D-ben átjön belőlük. A történet érdekes része nekem csak ezután jött, amikor a szünet előtt még kipattant a rózsás kedvű konferanszié (teljesen valószínűtlen figura) a színpadra, hogy megossza velünk azt a fantasztikus hírt, hogy köztünk van a művész, sőt a film rendezője Gillian Lacey is, és most mind beszélgetni fogunk. Ő kérdez majd a művészektől, vagy nem-nem, inkább mi kérdezzünk, és ő majd elismétli a mikrofonba, hogy mindenki jól hallja.

Na, van-e kérdés, hehe. Ó, az a hölgy ott hátul már kérdez is, tessékcsak. Hogy érez-e a szobrászúr survival guilt-et (túlélő-bűntudatot)? Pompás, köszönjük a kérdést, akkor elismételné a hölgy kérdését, hogy van-e survival guilt-je? Khm. Krm. És azt hittem, hogy még néhány khrm és valaki a segítségére siet a szobrásznak, hogy ilyet nem szokás kérdezni, pláne ennyi ember előtt, de nem ez történt, hanem azt mondta, hogy van, és kiegészítette egy történettel, hogy igen sokszor felrémlik benne, hogy azokat a félhalott/halott embereket, akik mellől ő kisfiúként elszedte a kenyéradagjukat, talán pont ő küldte a halálba. Igen, ezekkel nehéz megbirkóznia az embernek. Khm. Remek, a többi művész szeretne-e hozzáfűzni valamit, ha nem, akkor van-e még kérdés, pompás, itt az úr már kérdez is, hogy milyen volt a vonatút, akkor mondjuk el hangosan is, milyen volt a vonatút a haláltáborba? Az tíz napig tartott, és nem volt jó, mert sokan voltak, nagyon sokan, és nem volt wc meg enni-innivaló sem, de néha nyers céklát tudtak szedni valahogy, (ezt a részt nem értettem), és akkor azt ették.

Köszönjük, és akkor egy utolsó kérdésre még van időnk, tessék, hogy hogyan is ismerkedett össze a rendezőnő és a művészúr? Na, hogyan? Egy partin, hahaha! Hát, hol máshol! Köszönjük, folyt. köv. vidámabb témával a szünet után. (Az tényleg vidámabb volt: amatőr felvételek egy balettársulat tengerparti nyaralásáról.)

Megint a fotelből

Utolsó előtti forduló, mindhárom hűséges olvasónk pontosan tudja, hogy mit jelent ez nekünk. Ennek ellenére az első félidőt csak fél szemmel figyeltem vasalás közben. Tv-nézéskor ez persze nem lenne probléma, de a neten csak nagyon icsibe bírom nézni. Most jön a második fele, még 0:0, hajrá kékek, előre a pénzünkért.

18:12 Karvajjó (akinek a nevét az angol riporterek ényegesen viccesebben ejtik, mint ahogy mi írjuk) jól befut és a francba fejel egy szögletet. Örök kedvencünk ő.

18:14 A riporterek szerint Cselszí bigining tu törn dö szkrú. Minden nyelven lehet hülyeségeket mondani.

18:15 Terri egy kicsit jobban fejel Karvajjónál, ő a lécbe fejbombáz.

18:20 A századik Cselszi-szöglet jön mindjárt.

18:23 Az árja isten összebékült a feka erőizommal és simán benyomják!! (fordítás: Drogba egy szabadot Balak fejére, gól.)

18:27 Amit sosem értek: most mér' nem nyomnak tovább?

18:28 A mai meccs alapján Anelkát akár a magyar bajnokságba is nevezhetnénk. Semmi nem sikerül neki, két méterre nem bír passzolni, de legalább lecserélik. Jön a gyászoló fiú.

18:30 Karvajjó összehozta Ovennak. Szabad. Nagyon fogom ám utálni.

18:32 Karvajjó megúszta életfogytig tartó átkomat. Falba rúgta Dzseremi.

18:33 Jön Daff. Közben Martinsz majdnem betalál.

18:34 Oven is hozza hálistennek a szokásosat. 5 méterről is elbassza magabiztosan.

18:35 Most nagyon izgi. Ide-oda. Nem írok, amíg fel nem rúgnak valakit és meg nem állítják az egészet.

18:39 Karvajjó a szerencsés, akinek sikerült a hátára esnie. Lecserélik! Így most már csak nyernek!

18:41 Minden meccsre jut egy-két őrült Cselszís. Teri odarohan Karvajjóhoz, hogy gyerünk, bírod még, végigjátszod. Ne már!

18:44 Basszus, ezek nagyon tudnak! Maluda a végén, de gyakorlatilag körbepasszolták az egész Kasztli-védelmet.

18:48 Seva megtalálta igazi szerepét: most már vagy öt meccse taktikai csere. Naccerű.

18:52 Négy perc hosszabbítás, pedig ezt már senki nem akarja.

18:56 Esszien még eltotojázza a százszázalékosat, de mindegy.

18:57 Vége. Eddig minden stimmel. De vasárnap nagy buli lesz.

vasárnap, április 27, 2008

Szervetlen cukiság 3.

A most következő videó minden idők egyik legrosszabb autóját reklámozza. A zaporozsjei autógyár próbálkozott már korábban is egy szovjet népautó gyártásával. A siker tartós, de tartósan mérsékelt volt.
A 80-as években viszont megjelent az autós újhullám terméke: a ZAZ-1102, népszerű nevén: a Tavria.
Egy törésteszt kimutatta: karambol esetén a motorháztető nyaktilóként tör be az utastérbe. Sajnálatos tervezési hiba. A kocsi mégis túlélte a rendszerösszeomlást, gyártották a közelmúltig, sőt! a sedan változatát, a Slavutát máig gyártják (2005-ben Belgrádban sokat láttam belőle).
Természetesen a Tavria, ha nem forradalmi konstrukcióként, azaz nyaktilóként viselkedik, kimondottan cuki. Az egykori sulim, az Apáczai előtt is parkírozott egy bilikék.
Ez pedig minden idők egyik legjobb autós reklámja.